Felszínes Trükkök vs. Valódi Fejlődés

Felszínes Trükkök vs. Valódi Fejlődés

 

 

Hazánkban az elmúlt években, évtizedben egyre inkább elterjedtté vált az önismereti fejlődés, a belvilági és külvilági (életkörülményekre fókuszáló) előrelépésekkel való aktív foglalkozás.

Jelenleg ezen önismereti munkának alapvetően négy fő irányát különböztethejtük meg.

Az első irány az ezoterikus, többek között asztrológiára, különféle jóslásokra, számmisztikára, (stb.) alapuló vizsgálódások.

A második irány az igényes minőségű spiritualitásból kialakuló fejlődés (gondolunk itt többek között az általunk is tisztelt Eckhart Tollera, Byron Katiere, vagy akár Adyashantira). 

A harmadik irány a tudományon alapuló önfejlesztés, ide értve elsősorban a különböző coaching módszereket, a pszichológia ágait, de akár az élet egyes részeire fókuszáló metodikákat, pl. a Time Management-et. Terjedésüknek és az emberek fokozott ezirányú igényességének köszönhetően egyre többen vesznek részt különféle céges tréningeken, vagy life és business coaching beszélgetéseken. Ide sorolhatjuk még az általunk nagyon kedvelt és hasznosnak talált Mindfulness-t, a tudatos jelenlét pszichológiáját.

A negyedik irányt képviselik a néhány esetben már tömegeket megmozgató motivációs és hasonló tréningek, amelyek elég gyakran showműsorrá formálódnak és sokszor igencsak felületes megoldásokat nyújtanak.

Amikor felismerjük, hogy életünkben új megközelítésekre van szükségünk, új módon szeretnénk hozzáállni a kihívásainkhoz, vagy csak már nagyon elegünk van a mindennapjaink gyűrött minőségéből, akkor várhatóan ezen irányok valamelyikét fogjuk választani.

De mégis, melyik mellett tegyük le voksunkat? Milyen út lesz az, amelyen járva jobban fogom érezni magam és megértem, majd feloldom/megoldom a problémáimat?

Nézzük meg együtt a választ lépésről-lépésre.

1. Felelősségvállalás

A leghatékonyabb fejlődést nyújtó módszerek az életünkkel kapcsolatos felelősségvállalásra tanítanak. Rávilágítanak arra, hogy azon, életünket jellemző minőségeket, amelyet hosszabb távon tapasztalunk a saját gondolataink, döntéseink, és cselekedeteink formálják a legmeghatározóbb mértékben. 

A felelősség azonban nem azt jelenti, hogy feltétlenül hibásak is vagyunk abban, ha valami nem működik. Ahogyan azt már korábban is említettük, a döntéseink, az értékeink, a cselekedeteink mozgatórugója mögött legtöbb esetben a gyermekorrunkban tapasztalt, a szüleink és a közvetlen környezetünk által akkor képviselt minőségek állnak, hiszen azokat építettük be tudattalanul az elménkbe, az idegrendszerünkbe és ezen keresztül a mindennapjainkba.

Ha valami tartósan nem működik megfelelően az életünkben (mondjuk a párkapcsolatunk), akkor lehetséges, hogy azért sokkal inkább hibássá tehetőek azok a minőségek, érzelmi traumák, amelyet gyermekként szenvedtünk végig és úgy érezhetjük, hogy szinte alkalmatlanná tettek minket a magasabb minőség megélésére.

A felelősség vállalása nem azt jelenti, hogy hibásnak tartom magam mindenért, hanem arra mutat rá, hogy én tudok, nekem szükséges változtatni, ha szeretném, hogy jobb legyen.

Ebben természetesen segítségemre lehetnek szakemberek, tanfolyamok, programok vagy a hozzám közel álló emberek szeretete és jóakarata, őszintesége de a változás a mi döntéseinken, a saját mindennapos önmagunkon végzett munkánkon keresztül valósulhat meg.

2. A fejlődés és önvizsgálat mélysége

A nyugati világban a lakosság nagy részének már szinte természetes az, amely korábban csak nagyon szűk rétegekre volt jellemző: a helyes öltözködési stílus megválasztása, a testünk folyamatos edzése, formálása, valamint a szépségipari termékek és szolgáltatások igénybe vétele.

Emellett az elmúlt években már akár a mikrovállalkozások is kreatív marketing megoldásokra törekszenek, vagy tudatosan alkalmaznak olyan sales kommunikációt, amellyel sikeresebben értékesítik termékeiket.

Még számtalan példát találhatnánk arra, hogy miképp igyekszünk akár egy átlagos, vagy borzalmas terméket, vagy belső állapotot feltupírozva elfogadhatóvá, likeolhatóbbá, paicképesebbé tenni.

Ennek eredményeképpen az önismereti programok területén (céges tréningek, coaching folyamatok, egyéb privát foglakozások) is megjelentek a sok esetben a felszínes, csekély átmeneti eredményt ugyan elérő, de valódi, tartós fejlődést nem biztosító szolgáltatások.

Ahhoz, hogy valós, a problémákat a györekeinél kezelő, tartós fejlődés valósuljon meg bennünk, ahhoz meggyőződésünk szerint, a "csináld így, ne úgy" vagy a "légy sikeres és pozitív" motivációs ötleteknél sokkal mélyebbre kell mennünk saját magunkban.

A valódi fejlődés sok esetben nem valósítható meg pusztán helyes időgazdálkodással, vagy tudatos célkitűzésekkel, pozitv gondolatokkal. Ahhoz mélyebbre kell ásnunk magunkban. Többek között fel szükséges derítenünk a félelmeinket, őszinte szándékkal ki kell mondanunk azokat magunknak és szembe kell néznünk a magunkban évek hordozott fájdalommal... 

A tiszta laphoz, az újrakezdéshez hozzátartozik a múltunk elfogadása, a megbocsájtás másoknak, az önmagunk feloldozása...

Ha ezeket meg akarjuk spórolni, és annyit teszünk, hogy motivációs könyveket olvasunk és szórakoztató programokra járunk, akkor is előrelépünk valamennyit, lehetnek felismeréseink, de a gyökeres változások szenvedélyes elszántságot, kitartást, érési időt és alaposságot igényelnek.

Azért, hogy nehogy félreértsétek: a stílusos megjelenés, a sport, a tudatos táplálkozás, a kreatív marketing, stb. önmagukban nagyon hasznosak és akárcsak a mi életünknek, úgy a képzéseinknek is részét képezik, de nem lehetnek öncélúak és önmagukban nem elegendőek a mélyreható változásokhoz.

3. Kitartó, folyamatos munka

Az a fejlődés, ami valódi változást hoz, nemcsak a felelősségvállalásra tanít, és tiszta figyelmet, mélységet igénylő, hanem megköveteli a folyamatos, kitartó erőfeszítésünket.

A szinte már belénk égett, automatikus, magunkra és szeretteinkre is káros cselekedeteinkről, szokásainkról (pl. a párunkkal való, szeretetlen kommunikáció, önmagunk alulértékelése) való leszokás, vagy azokon történő változtatás energiát, folyamatos éberséget, elvégzendő gyakorlatokat igényelnek.

A valódi minőségbeli lépések ezen felül időt is kérnek tőlünk. Az idegrendszerünk nem képes napok vagy hetek alatt megszabadulni 10-20 éves berögzülésektől, évtizedes rutinoktól, ehhez kitartásra, rengeteg türelemre van szükségünk, és arra az attitűdre, hogy bármennyiszer is vallunk kudarcot és csábulunk el a régi mintáink mellett, újra és újra megpróbáljuk a változtatást.

Összefoglalva, olyan módszert, olyan iskolát, olyan segítséget válasszunk, amely felelősségvállalásra tanít, mélységre törekszik, és kitartó munkát kíván tőlünk.

Minden más is hatást gyakorol majd rajtunk, ideig-óráig felemelhet, de a megoldatlan problémák elől nem lehet kreatív ötletekbe és lelki táplálékkiegészítőkbe menekülni.