Kiváncsi vagy, milyen a komplex kreativitás?

Kiváncsi vagy, milyen a komplex kreativitás?

 

 

Sok ember úgy gondol a kreativitásra, mint velünk született képességre; a valóságban azonban megfelelően használva, ajándék lehet a fejlődésünkhöz. Gondoljunk csak bele, mennyire nem elhanyagolható pl. az én-márkánk kiépítése vagy akár a munkavállalói elégedettség és élmények növelése során, figyelembe véve a sokszínűséget.

Többen is vizsgálták, hogy melyek azok a személyiségjegyek, amelyek az alkotó embert jellemzik. A XX. század közepére megszületett a pszichológiai kreativitás-kutatás két alapvető irányvonala. A kognitív-akadémikus megközelítés alapvetően a tehetséggel és a megismerő folyamatokkal foglalkozik; míg a személyiség-lélektani az egyéni különbözőségekre helyezi a hangsúlyt, kiemelve a társas és motivációs hatásokat, valamint az életút jelentőségét. Abban mindkét megközelítés egyetért, hogy öröklött és tanult folyamatok egyaránt befolyásolhatják képességeinket, és ez által teljesítményünket is.

Guilford az 50-es években úgy fogalmazott, hogy: "A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővée teszi az elszigetlet tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését."

A kreativitás-kutatásban központi kérdés a motiváció. Vajon mi késztet bennünket arra, hogy kreatív módon működjünk? A különféle pszichológiai iskolák eltérő válaszokat adnak a kérdésre; - sőt, Employee Experience szakember képzésünk keretében mi is hasonlóképp teszünk egy komplex, több témát összekapcsoló megközelítésben.

A motiváló tényezők mellett ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a gátló tényezőkről sem, melyek többsége már gyermekkorunkban megjelenik. Ha túlságosan ragaszkodunk, túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a megrögzött mintáknak, a felfedezés közbeni természetes kudarcok útját állják kreativitásunknak. Ilyenek lehetnek még az állandó összehasonlítás, a másság abnormálisként való kezelése, a kérdezés és világ felfedezésének tilalma, a túl szűk időkeretek, vagy akár a folyamatosan túl nehéz feladatokkal való terhelés is gátolhatja, hogy vállaljuk az esetleges kudarcok kockázatát, nekivágjunk valami ismeretlennek, hiszen önmagunk erősségeinek és gyengeségeinek megélése elengedhetetlen elemei ennek.

További tényezők mellett, a munka–játék kettősség túlhangsúlyozása pedig arra nevel, hogy játszani jó, dolgozni rossz, a játék szabadság, a munka pedig kényszer.

Általában a játékra a mindennapokban sokan úgy gondolunk, mint valami felesleges dolog, pedig ez a fajta szabadság lehetővé teszi, hogy az egyéniség megnyilvánuljon, az egyén a játék során átmenetileg kívül helyezze magát a valós világ keretein.

A kreatív játék egyik legfontosabb célja a feszültségoldás, a gyerekeknél pedig különösen nagy szerepe van az érzelmek megnevezésében, megértésében. Ha képesek vagyunk a másiknak olyan szabadságot és biztonságot teremteni, amelyben spontán és merész lehet, az esetleges kudarcok nem fogják elrettenteni a kreatív problémamegoldástól. Rejtett energiákat szabadíthat fel, és lehetőséget ad valami új megteremtésére.

Mivel a kreativitás egy megoldáskereső és egyben alkotó gondolkodásmód (egy intellektuális kognitív folyamatot értünk alatta, de tágabb értelemben magába foglalja azokat a tényezőket, amelyek képessé teszik az embert arra, hogy rugalmasan gondolkodjon, értékes produktumot hozzon létre), ezért ez a képesség is fejleszthető, de nem csupán gondolkodásunkra vonatkozik. Ha kapcsolatban tudunk maradni a bennünk lévő gyermekkel, akkor újjáéleszthetjük és fejleszthetjük ezen képességünket. Ehhez újra meg kell tanulnunk nyitottnak lenni - és mindenekelőtt, kockázatot vállalni.

Az egyik legnagyobb kockázat felhagyni a szokásainkkal. El kell hagynunk a komfortzónánkat, megragadni a lehetőségeket, és megkockáztatni bizonyos döntéseket. Csak egy felelősségteljes felnőtt képes kockázatot vállalni; azonban szükségünk van a bennünk élő gyermekre, hogy legyen bátorságunk megtenni azt. Beláthatjuk, hogy ez mindenképp megéri, - hiszen a kreatív problémamegoldás segítheti a mindennapos kihívások megoldását, célokat adhat és ugyanakkor biztosíthatja az eszközt is a célok eléréséhez, segítheti ezen megoldások kivitelezését - mindegy, hogy ezek magánéleti, vagy munkahelyi, üzleti jellegűek, vagy épp a világ nagy problémái.

A témához kapcsolódóan, a „design thinking” fogalma is ismerős lehet. Ez napjaink egy igen népszerű kreatív gondolkodás- és megközelítésmódja az üzleti életben, melyben egyszerre kapcsolódnak a fogyasztói igények és az üzleti célok a technológiai újításokkal. A képzés keretében ezzel is bővebben megismerkedünk!