Miért lehet a coaching a jövő szakmája?

Miért lehet a coaching a jövő szakmája?

Jack Ma-val, az Alibaba internetes portál alapítójával 2018-ban Davosban, a Világgazdasági Fórum során interjút készítettek, a jövő oktatására vonatkozóan. 

Azt állította, hogy a jelenlegi oktatási rendszerünk gyökeres változáson kell, hogy keresztül menjen, mert a tudás alapú oktatással az emberek hatalmas hátrányba kerülnek 20-30 év múlva a robotokkal szemben.

Szerinte a következő értékekre lenne szükséges fókuszálnunk a fiatalok oktatás során:

- emberi értékek, hit,

- független, kritikus gondolkodás,

- csapatmunka, másokkal való törődés,

- sport és művészetek,

- valamint minden, amely megkülönböztethet minket a gépektől.

Az általunk igencsak kedvelt IKIGAI mellett a legtöbb, új kiadású önismereti és önfejlesztő könyvek, amely a hozzánk illő munka felfedezésében nyújtanak segítséget, a hagyományos kérdések mellett (miben vagyok kiemelkedő, mire nyílik valós lehetőségem, mihez van tehetségem, miben érzem a szenvedélyt, stb.), már szinte alapfeltételként szabják meg a jövőbeli, valódi hivatásunk megtalálásakor azt, hogy „nem lehet kiszervezni a fejlődő világba, és nem tudja elvégezi egy robot sem”.

A trendkövetők szerint többet változunk a következő 20 évben, mint az elmúlt 300-ban. Gerd Leonhard futurológus szerint még ez is inkább alá, semmint fölé becsült érték.

„A gondoskodó, törődő szakmák, tevékenységek jelentősége felértékelődik” állítja szintén Daniel Markovits, a Yale Egyetem jogi karának professzora. 

Folyamatos alkalmazkodást, tanulást és hatalmas rugalmasságot igényel a rohamos digitalizáció, a mobilizáció (hordozható komputerek vesznek körbe mindenhol), a képernyősítés (aminek csak lehet kijelzője lesz), az adattá válás, a virtualizáció (amit csak lehet virtuálissá teszünk), a robotizáció, az automatizáció, és ezen felül a járvány felgyorsította a munkavégzés színtereinek megváltozását is.

Szerinte a coaching kompetenciák ereje és jelentősége évről-évre nő, és aki nincs ezek birtokában, nem tud együtt menni a változásokkal, és főleg nem tud stabil maradni, illetve a környezetére megtartóan, esetleg felemelően hatni. 

Ilyen kompetenciák: 

- A bizalom és közelség kialakítása a másik emberrel, 

- a jelenlét, az aktív hallgatás, 

- a hatásos kérdezéstechnika, 

- a direkt, világos, érthető, tiszeletteljes kommunikáció, 

- a tudatosság, a lényeglátás, a több oldalról megközelítés, 

- az összefüggések feltárása, 

- az akciótervek készítésének elősegítése, 

- a célkitűzések helyes megfogalmazása,

- a végrehajtásukhoz szükséges erőforrások beazonosítása, 

- a másik ember fejlődésének, felismeréseinek, előrelépéseinek facilitációja.

Szóval, bárkit is kérdezünk meg azon emberek, szakértők közül, akik a jövőt, a jövőben meglévő lehetőségeket kutatják, szinte ugyanazon választ adják számunkra. 

Két utat látnak, amelyen elindulhatunk, amennyiben karrierválasztásban, vagy váltásban gondolkodunk, és olyan munkát szeretnénk, amelynek piaca is lesz a jövőben: az első kalapba az IT-vel, robotikával, technológiával foglalkozó hivatások kerülnek, a második viszont a humán területet, az embert, és annak életminőségének, életkörülményeinek fejlesztését, és a segítségnyújtást helyezi a középpontba.

Most még nem késő felkészülni a jövőre és megfelelő döntést hozni! 

A Covid vírus karanténja alatt már megtapasztalhattuk, hogy a technológiai megoldások milyen gyorsan képesek átvenni életünk azon részeit, ahol eddig csak kiegészítő megoldásként szerepeltek, és sajnos azt is bizonyossá vált, hogy számos munkahely, állás, megélhetési lehetőség válhat akár egyik pillanatról a másikra feleslegessé, de legalábbis nélkülözhetővé. 

Ezen folyamat a jövőben még inkább gyorsulni fog, és ennek kezeléséhez elképesztő rugalmasságra és felkészültségre van és lesz szükségünk, ahogyan arra is, hogy tudatos döntéseket hozzunk karrierünk, jövőnk szempontjából. 

Olyan hivatást szükséges választanunk, amely az ilyen változó körülmények között is olyan értékeket képvisel, amelynek jelentősége és igényeltsége felerősödik a következő évtizedekben, és így stabil lehetőséggé válik a meglehetősen gyorsan változó környezetben is.

Én az életem első, munkával telt 10 évét az építőiparban töltöttem, közbeszerzési tanácsadóként és projektvezetőként. Nem volt egy mély szerelem köztem és ezen iparág között, de megélhetést biztosított és számos tevékenységeket kifejezetten élveztem. Azonban a 2008-2009-es gazdasági válság döntési helyzetbe hozott: vagy egy nagy váltást teszek és belevágok hivatásként az akkor már évek óta az érdeklődésem középpontjában álló témába (önismeret, fejlődés), vagy folytatom tovább az addigi pályámat. 

Igazából szinte biztos voltam abban, hogy számomra mi jelenti az életet, a flow élményt, és mivel szeretnék igazából foglalkozni, de az ismeretlentől való félelem, és az egzisztenciális aggodalmak miatt még 2 évig húztam ezen lépést. 

Visszatekintve tulajdonképpen még hálás is vagyok a válságnak, a gazdasági nehézségeknek, hiszen végül kikényszerítették belőlem azt, amit itt belül igazán szerettem volna, és egyetlen pillanatra sem bántam meg azóta sem, hogy belevágtam abba a karrierbe, amelye azóta is, a kihívások ellenére energiával és lendülettel tölt fel.

Biztos vagyok abban, hogy sokan Ti is ebben a helyzetben vagytok, hogy gazdasági visszaesés közvetlen, vagy közvetett hatására vagy bármilyen más életesemény eredményeként elgondolkodtatok azon, hogy milyen tevékenységnek is szeretnétek szentelni a becses élet-időtöket. 

Szívemből szólóan bátorítani szeretnélek Titeket, hogy vágjatok bele abba, amely igazán érdekes számotokra, amely iránt szenvedélyt tudtok érezni!

Amennyiben a két út közül a humán területet közelebb érzitek magatokhoz, és szívesen választanátok hivatásként mások támogatását és segítését, akkor várunk szeretettel a jelen és jövő egyik igényelt szakmájának legsokoldalúbb képzésén!