Mit tanulhatunk a Brexitből?

Mit tanulhatunk a Brexitből?

 

 

A magyar fociválogatott jó szereplése mellett az elmúlt napok legfontosabb eseménye az volt, hogy Nagy-Britannia angol lakossága kifejezte az EU-ból való kilépési szándékát.

A némiképp megdöbbentő eredmény világpolitikai és gazdasági következményeit csak jósol-gatni tudjuk, és rengeteg szakértő elemzéséhez és véleményéhez juthatunk hozzá a médián keresztül.

Azon túlmenően, hogy a Nem-ek kerültek minimális fölénybe, és hogy a döntés súlyát majdan legkevésbé megélő nyugdíjasok hozták az eredményt, nagyon lényeges, hogy az európai integráció már a szavazás kiírásával is vesztes helyzetbe került.

A sokszor nehezen érthető, de még nehezebben megérthető döntéseket hozó Brüsszel az elmúlt években igencsak eltávolodott az uniós országok polgáraitól (különösképp a masszívan nettó befizető országokban élőktől), melyre még sok lapáttal rátesz a multikulti élhetetlensége (lásd Franciország, Belgium), a migránskérdés, nem is szólva arról, hogy a problémák érdemi, társadalmi megtárgyalását már nemcsak szinte, hanem a szó szoros értelemben lehetetlenné teszi a PC, a politikai korrektség.

Nekünk, magyaroknak talán még mindig inkább a kedvesebb arcát mutatja az Unió. Az országba érkező döbbenetes mennyiségű uniós támogatás nélkül a magyar gazdaság nem ismerné a versenyképesség fogalmát sem, de ennek az az ára, hogy az igazán társadalmi erőt formálni képes fiatal, tanult és cselekedni is hajlandó százezrek már egy külföldi (főleg brit és német) ország szellemi tőkéjét és adóbevételeit gyarapítják.

Mielőtt mélyebb boncolgatásba fognánk és igazságot tennénk a britek és magyarok felett, egy sokkal fontosabb folyamatra hívnánk fel a figyelmet, amelyre szintén rámutatott a Brexit.

Ez pedig nem más, mint az, hogy akárcsak a britek, mi sem (és szinte senki sem Európában) tudatosítjuk a hétköznapok során, hogy mennyire természetesen is vesszük a saját kényelmünket, az életstílusunknak a föld termelő népeinek nagyjától történő eltávolodását.

Számunkra teljesen természetes, hogy mindenből van minden, mindenkinek jár minden, pedig valójában, ha az egész világot nézzük, akkor bizony egy rezervátumban élünk. Soha, senkinek nem volt olyan "jó dolga" az emberiség történelmében, mint nekünk, hiszen sem háború, sem diktatúra, sem tizedelő népbetegség, sem éhezés, stb., nem keseríti az életünket. A hétköznapi problémáink valójában nem gondok és a bolygón 10 emberből 9 azonnal elcserélné az életkörülményeit a miénkre.

A mindennapos panaszkodás, melyben mi magyarok profinak számítunk, az annak a hálátlanságnak az "előszobája", amely miatt mindent sokkal rosszabbnak tapasztalunk, mint amilyen az valójában. A hálátlanság "nappalija" pedig az, hogy nem értékeljük azt, amink van, amivel rendelkezünk, hogy nem tiszteljük a saját munkánkat, testünket és azt, hogy mennyire megterhelünk sokszor másokat a rossz hangulatunkkal.

Természetesen nem azt mondjuk, hogy nem lehet többre vágyni, vagy keresűnek lenni egy valódi gond miatt, mert ez része az emberi életnek, de ha értékelnénk mindazt, amelyet magától értetődőnek veszünk, akkor holnap egy sokkal kellemesebb napra ébrednénk.

Hogy mi köze ennek a Brexithez?

Az, hogy azok a britek, akik a kilépés mellett szavaztak talán szintén túlzottan hallgattak a panaszkodásra, a negatív tényezőket nagymértékben kihangsúlyozó agitátorokra, és veszélyeztetik ezzel az unió fennmaradását, annak intézményrendszerét és vívmányait használni igyekvő (nemcsak) brit fiatalok jövőjét.

Tiszta szívvel, valódi rálátással és racionális gondolkodással talán nem így döntöttek volna, csak az ő szemüket is elhomályosította a panaszkodás és a képzelt gondjaik felelőseinek keresése.

Mi tehetünk, mit kell tennünk nekünk magyaroknak?

Megtanulni valóban értékelni magunkat és mások szeretetét, valamint megtisztelni magunkat azzal, hogy megéljük a lehetőségeket, amelyek bennünk rejlenek. Fókuszálni a jelen pillanat teljességére és a jövőbeli lehetőségekre, és megtenni azt, amit a lelki békénk megkíván. Ha így teszünk, akkor talán pár év múlva nem leszünk majd európa és a világ élmezőnyében az alkoholizmust, rákbetegségeket és az öngyilkosságokat tekintve...

Ahogy a focicsapatunkat és annak a mindennapjainkra gyakorolt hatását tapasztaljuk, annyival több szeretet van bennünk saját magunk és honfitársaink felé, amelyre lehet építkezni.