Szeretnél több akaraterőt tapasztalni?

Szeretnél több akaraterőt tapasztalni?

Számos esetben szoktunk azon tűnődni, hogy másoknak (főleg az általunk tisztelt személyeknek) hogy a csudába van annyi akaratereje. 

Hogyan képesek hajnalonként a dermesztő hidegben futni menni, hogyan tartják be akár hónapokig a diétás étrendet, vagy miképp képesek csüggedés és belefásulás nélkül nap, mint nap tenni a vágyott céljaikért? 

Természetesen sokszor mi cselekszünk ilyen példamutatóan, de miért van az, hogy ez a vágyott akaraterő néha jön-megy az életünkben? 

Mi tudnánk tenni azért, hogy ez a "mágikus energia" nagyrészben a mi tudatos befolyásunk alá kerüljön?

Kezdjük azzal, hogy az akaraterő nem egy végtelen energia, hanem véges, és igencsak limitált erőforrásunk. Mivel minden emberi szervezet energiahatékonyságra törekszik, így valójában még a mentálisan legerősebb embernek is „alig van” akaratereje. 

A tudatosság abban rejlik, hogy ezt a napról-napra újratermelődő "keveset" miképp használjuk fel, hogyan spóroljuk meg. 

Nézzük meg ennek 3 lehetséges lépését:

1. Ahogy azt már sokszor és sokan megírták: olyan életcélokat tűzzünk ki, amelyekért szívvel és szenvedéllyel tudunk tenni. Ez alap, enélkül szinte minden erőfeszítésünk céltalan.

2. Ha szeretnénk előrelépni, akkor mindig egy, vagy maximum két folyamaton, vagy szokáson változtassunk egy életszakaszban. Arra is legyünk figyelemmel, hogy ha egy jellemző, jól berögzült gyakorlaton szeretnénk változtatni - például a teljes tunyaságból a heti háromszori sportolás irányába szeretnénk elmozdulni -, akkor azokban a hetekben, amikor ezt elkezdjük, és még nincs meg a kialakult rutinunk, ne terheljük túl magunkat, egyszerre csak egy dolgon változtassunk!

Törekedjünk arra, hogy egyéb tevékenységeinkkel egyensúlyban legyen a bevezetni kívánt szokás. Röviden fogalmazva: a többi területen maradjunk komfortzónánkon belül ezekben a hetekben, mert ha nem így teszünk, elfogy az akaraterőnk, és az új szokás iránti erőfeszítésünk a semmibe vész, mi pedig csalódottak leszünk.

3. És itt következik a lényeg. Feltűnt neked, hogy hányszor éljük azt meg, hogy tudjuk min kéne változtatnunk, de mégsem teszünk lépéseket, és a fejlődést, megoldást halogatva, és sokszor akár évig is benne ragadunk ebben az ellentmondásos, diszharmónikus állapotban? 

Hányszor nyaggatunk másokat, hogy "mondj már fel a munkahelyeden", de az ismerősünk csak halogatja látszólagos ok nélkül, és tovább mérgezi a mindennapjait?

Miért tesszük ezt magunkkal? Azért, mert azt a kortynyi akaraterőt, amellyel rendelkezünk, a legjobban az emészti fel, ha valami számunkra kellemetlent kell viselnünk.

Tehát amennyiben pl. egy kellemetlen munkahelyi környezetet kell kibírnunk naponta, akkor ennek kibírására elfogyasztjuk minden akaraterőnket, még azt is, amelyre szükségünk lenne ahhoz, hogy felmondjuk és új állást keressünk... ez az igazi 22-es csapdája!

Na, de mi lehet ilyenkor tenni, mivel segítsünk coachként ilyenkor ügyfeleinken (az 1-2-es lépésen felül), vagy magunkon?

a.) Menjünk legalább 2 hétre szabadságra az adott problémától, attól helyzettől vagy folyamattól, amelyet ki kell bírnunk a mindennapokban! 

Maradva a munkahelyi példánál, kérjünk 2 hét szabit, és érezni fogjuk, hogy pár nap után már sokkal könnyebben tudunk megoldásokat találni, és kb. 10 nap után már akaraterővel feltöltődve képesek leszünk megtenni nagyobb lépéseket. Persze, itt is igaz, hogy közben más területen ne lépjünk ki a komfortzónánkból!

A b.) megoldást a moduláris coach képzésünk keretein belül osztjuk meg hallgatóinkkal, mert ezen módszer már egy tapasztalt, felkészült coach szakembert igényel!

Amennyiben szeretnél még hasonló érdekességeket tanulni, valamint foglalkoztat a gondolat, hogy hiteles coachként hivatást indíts, akkor várunk szeretettel coach képzésünkön!