Tényleg szükség van ennyi coachra?

Tényleg szükség van ennyi coachra?

 

 

Számos telefont kapunk Tőletek, és a személyes beszélgetések során is gyakran felmerül a következő kérdés:

“Tényleg szükség van ennyi coachra”?

Meglátásunk és tapasztalataink szerint: IGEN, sőőőt, még sokkal többre is.. nézzük meg miért!

Az elmúlt évszázadban hazánkat számos történelmi méretű csapás érte, melyek alapjaiban rengették meg az egykor “kivagyiságuk”-ról ismert magyar emberek lelki világát. A vereségeken és veszteségeken túl a Kádár korszak lelki üressége mély nyomot hagytak bennünk, és ennek terheit legtöbbünk mai napig cipeli magával gondolkodásában és érzelemvilágában.

Az általunk oly gyakran érzett önbizalomhiány, kishitűség, a “búskomorság” és számos esetben a kilátástalanság szorítása szinte mindennapos kísérője életünknek, annak ellenére, hogy valós életkörülményeink erre sok esetben nem szolgáltatnának feltétlen okot, indokot.

Ennek köszönhetően honfitársainkkal karöltve sajnos Európa élmezőnyébe tartozunk az öngyilkosságok, rákbetegségek gyakoriságának különböző listáin, míg a felírt antidepresszánsok száma megduplázódott az elmúlt 10 évben...

Ezt a “nemzeti” fájdalmat tartósan kétféle módon lehetséges, sőt, szükséges feloldanunk.

Az első, hogy olyan horderejű eseményen megyünk közösen keresztül, amely az egész nemzetre sorsváltó mértékben gyakorol pozitív hatást, de ezen történelmi tettekre a következő években, évtizedekben sajnos reális esély nem mutatkozik (pl. a trianoni béke újratárgyalása, Foci VB megnyerése, világviszonylatban ténylegesen kiemelkedő többéves gazdasági növekedés, stb…)

A másik lehetőség, hogy “alulról építkezve”, egyénileg fejlődünk és saját magunk oldjuk fel a személyes fájdalmainkat és lépünk túl összmagyar korlátainkon, amelyekhez sok esetben támogatás nyújthat egy segítő jelenléte, tevékenysége.

Szóval, igen, tényleg szükségünk van coachokra, mert minden apró előrelépés, minden kis szakértői segítség, minden perc, amely során meghallgatnak minket, minden nézőpontváltás, MINDEN EMBER, aki jobban van, egy-egy téglát lebont a közös fájdalmaink faláról.

Persze, tapasztalatunk szerint a legtöbb coach képzést végzett ember az élete során nem emeli karrierjét a “minőségi megélhetés” szintjére, számukra ez egy kiegészítő másodállás marad. Vannak, akik nem is tervezik, hogy praxist indítanak, inkább "csak" közvetlen ismerőseiken, barátaikon szeretnének segíteni, és ehhez szereznek ismereteket és gyakorlatot. Jópáran pedig a kitartó praxisbeli építkezésüknek és szakmai alázatuknak köszönhetően váltani képesek és coachként, segítőként folytatják életüket.

De mindannyiukra, mindannyiunkra szükség van, hiszen döbbenetesen erős kihívással állunk szemben és hatalmas méretű az elvégzendő munka (akár magunkon, akár másokon)!

Amennyiben hívást érzel erre a szakmára, az emberek támogatására, és szívesen vállalnád ezen hivatás felelősségét, akkor gyere és segíts TE is!