Továbbra is ki akarod vetíteni azt a sok sz@rt?

Továbbra is ki akarod vetíteni azt a sok sz@rt?

 

 

„Mennyire vagy tisztában a traumáiddal és az elnyomott érzelmeiddel és hogyan dolgozol azon aktívan, hogy meggyógyítsd őket, mielőtt kivetítenéd rám azt a sok szart?”

A fenti szövegbe a múlt héten futottunk bele a FB-on, és úgy találtuk, hogy az egyik legjobb írás, amellyel valaha találkoztunk az interneten és nemcsak azért, mert vicces és egy nagyon fontos elme tevékenységünkre hívja fel a figyelmet, hanem azért is, mert igazán passzol az Életvezetési Tanfolyamunk első hetében végzett közös munkához.

Felnőttkorunkat elérve gyakorlatilag már nincs olyan élményünk, tapasztalásunk, amely során egy korábbi emlékünk, tapasztalatunk, kondicionáltságunk felszínre ne jönne és ne ítélné meg az adott pillanatot, szituációt.

Ahogy folyamatosan találkozunk az életünk helyzeteivel, szereplőivel (legyen szó új kapcsolatokról, vagy korábbiakról) már szinte minden pillanatban egy korábbi emlékünkön, traumánkon, örömünkön, tapasztalásunkon és általa felszínre hozott érzelmi állapotunkon, gondolati rendszereinken keresztül éljük meg ezen találkozást.

Így működik az emberi agy, elme, idegrendszer, innen tudjuk, hogy a filctoll az filctoll és mire való, innen tudjuk gondolkodás nélkül, hogy mit jelentenek a közlekedési táblák, vagy hogy mely kutyushoz lehet simogatva közeledni.

Ezen rendszer sok esetben az előnyünkre válik, hiszen neki köszönhetően nem lépünk a busz elé/alá, vagyunk képesek felismerni a veszélyeket és boldogulni az életben. Ez a rendszer azonban egy dologban kíméletlen, mégpedig abban, hogy minden pillanatban aktív és tudtunk nélkül folyamatosan működik, képtelenség őt kikapcsolni és bizony, ebből fakadóan sok esetben olyan dolgokat is láttat velünk, olyan ítéleteket, félelmeket is generál bennünk, amelyeknek az adott pillanatban bizony nem sok köze van a valósághoz, vagy a józansághoz.

Miért? Mert az elme mindenhez magyarázatot fűz, minden pillanatban megmondja, miről mit gondoljunk, hogyan érezzünk és mit cselekedjünk és ezt a korábbi programozottságunk alapján teszi, nem a jelen helyzet valós tartalma alapján!

Ahogy a fenti szöveg is rámutatott, egy új kapcsolatba bizony visszük magunkkal a korábbiak tapasztalatait (és persze az ellentétes és/vagy azonos nemű szülőnkkel meglévő kapcsolat minőségét, a saját életünkkel és testünkkel kapcsolatos gondolatokat, érzéseket, konfliktusokat, stb...) és sok esetben elegendő a másik embertől egy ártatlan(nak tűnő) mozdulat és rajtunk valós ok nélkül eluralkodhat a sértődés, harag, félelem, az agresszió, amelyekből bántó gesztusok, mozdulatok fakadhatnak és ahogy a mém is rámutat, vetítjük ki azt a belső sząrt a másik emberre, a kapcsolatra. 

De persze ennél árnyaltabban is megjelenhetnek az életünk eddigi keserű tapasztalásai, melynek köszönhetően az egészséges kompromisszumkészségből megfelelési kényszer lesz, az objektívnak szánt vizsgálatból korlátozó előítélet...

A hivatásunk gyakorlása, vagy bármilyen megméretettés során bizony ugyanígy a korábbi emlékeinknek köszönhetjük a kishitűségünket, vagy akár azt, hogy nem merjük meglépni azt, amit már régóta szeretnénk, amie régóta vágyunk...

Ezt a sort bizony még a végtelenségig folytathatnánk, és ezzel a félmondattal szeretnénk rámutatni a lényegre, arra, hogy felnőttkorunkban már szinte sosem találkozunk magával a minket körülvevő világgal, emberekkel, eseményekkel, mindenfelé csak a saját elménk, a saját múltunk, fajdalmaink és konfliktusaink kivetülésével, kivetítésével, a belső fel nem tárt, el nem rendezett, az értelmünk fényével be nem világított ügyeinkkel találkozunk...

Miért is? Mert az emberi elme a kondicionáltságokat nem felejti el (és ennek köszönhetően állunk meg minden alkalommal a piros lámpánál és nem iszunk bele a Domestosba), hanem amire beprogramozták, azt egészen addig életben tartja és következetesen alkalmazza (akár tudat alatt és akaratlanul), ameddig ezen programozást tudatosan meg nem változtatjuk, vagy fel nem oldjuk, de legalábbis meg nem kérdőjelezzük, illetve önmagunkra reflektálva magunkba nem nézünk. Másképp megszabadulni tőlük nem lehet...

Ebből fakad az, hogy valakik (akár Te is) évekig, évtizedekig, vagy akár életük végéig képtelenek megvalósítani a saját szabadságukat, örömüket, szakmai előrelépésüket, elégedettségüket. Hiszen a korábbi a programozottságunk benne tart minket egy minőségben, melyből csakis akkor leszünk képesek tudatosan kilépni, ha felismerjük ezen rendszer működését, és kitartó önismereti munkával feloldjuk ezen korlátozó negatív gondolkodási, érzelmi mintákat, vagy a másik megoldást választva, pozitív tartalmúakra cseréljük őket.

Ekkor és csakis ekkor, a korábbi tapasztalataink kényszerítő erejétől megszabadulva leszünk képesek újra, azok valóságában tapasztalni az embereket, magunkat, az időbeosztásunkat, a kapcsolatainkat, munkánkat, vagy akár pénzügyeinket. Ekkor leszünk egyáltalán képesek arra, hogy tehetségünk korlátain belül szabadon cselekedhessünk és a korábbi keserűségünk, félelmeink nélkül, talán először a felnőtt életünkben szeressünk és képesek legyünk tényleg befogadni a szeretetet.

Az Életvezetési Tanfolyamunk első pár hónapja erről a folyamatról szól, erre a felismerési, feloldási és megváltoztatási folyamatra invitálunk meg Téged.

Szeretnénk veled is megosztani a saját tapasztalatainkat, a működő módszereinket és szeretnénk Téged segíteni abban, hogy kitartó munkával, és odaadással neked is lehetőséged legyen megérteni, hogy miért nem működik valami az életedben, és szeretnék Téged is hozzássegíteni ahhoz, hogy képes legyél tiszta, új, friss lapot adni magadnak.

Képzeld el, hogy min változtatnál, mit érhetnél el, mit élhetnél meg, ha a korlátozó, félelemmel teli gondolatok és érzelmek már nem fejtenének ki rajtad ilyen erős hatást? Mit tennél meg, és mit nem cselekednél soha többet, ha nagymértékben csökkenne benned a kishitűség érzése és reálisan értékelnéd önmagad?