Szeretnéd tudni, mitől szerepel ilyen jól a fociválogatott? (2016. nyár)

Szeretnéd tudni, mitől szerepel ilyen jól a fociválogatott? (2016. nyár)

 

 

A napokban mintha egy másik Budapesten élne az ember.

Idegenek szóba elegyednek egymással, a meccsek éjszakáján rengeteg honfitársunk együtt énekel, ünnepli nemcsak a fociválogatott sikeres szereplését, hanem a magyarságát is.

A kedvező eredményeken túlmenően együtt élvezzük azt is, hogy képesek vagyunk egymásra visszamosolyogni az utcán és végre büszkék lehetünk összetartozásunkra. 

Hatalmas pozitív változás ez a tavaly nyári, migránskérdéssel terhelt nemzeti hangulattal összevetve...

Talán az Európa Bajnokság előtt kevesen gondoltunk bele, hogy 4 megszerzett pont ilyen erővel képes befolyásolni milliók életét. De minek is örülünk ennyire? Az Ausztria feletti győzelemnek, vagy az utolsó pillanatbeli egyenlítésnek Izland ellen?

Természetesen, ezek remek végeredmények, de sokkal fontosabb látni és tapasztalni azt, hogy végre nem ügyetlen, szerencsétlen, önbizalomhiánnyal küszködő férifakkal kell együttéreznünk, hanem egy olyan mentalitással, amely minden részében fölé kerekedik az általánosan tapasztalt kárpát-medencei apátiának. 

Még a futballtól messze távol álló emberek is érzik, hogy ezek a srácok most mindent beleadnak, a lelküket is kiteszik a pályán, nem ismernek sem fáradtságot, sem félelmet, és a szakmai stáb remek munkájának köszönhetően szinte tökéletesen felkészültek az előttük álló feladatokra.

Attól olyan "jók" most, hogy döntést hoztak: hátrahagyják az évtizedes kesergést és vállalták annak felelősségét, hogy a múltjuk és önmaguk hibáztatása helyett a jelenre és a jövőbeli lehetőségekre koncentrálnak majd. Nem lettek más emberek, nem rendelkeznek több tehetséggel, nem születtek másnak, csak másképp gondolkodnak és cselekednek.

Az Élet válasza pedig az a bennünk éledező bizalom saját magunk felé, hogy lám-lám mégsem vagyunk mindig olyan balsorssal tépettek, hanem igenis kemény munkával, megfelelő hozzáállással és tanulással mindent elérhetünk, amit élethelyzetünk és tehetségünk lehetővé tesz számunkra.

Ez az a hit önmagunkban, hit az Életben, amelyet annyira tisztelünk és megbecsülünk a sikeres honfitársainkban, legyen szó akár vizilabdásainkról, akár kiemelkedő művészeinkről. 

Az Életünkre vonatkozóan azonban a legfontosabb kérdés: szeretném-e ezt én is átélni, megvalósítani? Akarom-e egy olimpiai bajnok akaratával a szívemben én is megtudni mire vagyok képes, mit tapasztalhatnék meg, ha magam felett teljes felelősséget vállalva tennék annyit, mint most a focistáink és a panaszkodás és kishitűség helyett az előrelépéseket választanám?